– Régóta bajlódtál sérüléssel, és bár sokáig reménykedtél a felépülésben, végül kiderült, hogy a műtét elkerülhetetlen. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
– Gyakorlatilag május óta szenvedtem ezzel a sérüléssel, akkor a párizsi junior válogatott torna egyik meccs után éreztem, hogy bevizesedett a térdem - kezdte a visszaemlékezést Temesvári Gábor.
- Kezelgettük, de a bajnoki szezon végén már voltak fájdalmaim. A nyári junior világbajnokságot nem szerettem volna kihagyni, ott már csak injekciókkal tudtam játszani, és elsősorban védekezésben voltam a pályán, hogy ezzel is kíméljük a térdemet. Sajnos a nyári felkészülésre sem javult az állapotom, próbáltam edzeni, és mérkőzéseket játszani, de utána mindig ki kellett hagynom pár napot, mert a lábam nem bírta a terhelést. Végül az orvosommal egyeztetve úgy döntöttünk, hogy megműttetem magam.
– Pontosan mi volt a diagnózis?
– Ahogy az operáció során kiderült, nem a hagyományos porcműtétre volt szükség, hanem az üvegporccal volt baj, ami komolyabb és hosszabb rehbilitációs időt vesz igénybe. A beavatkozást a válogatottnál is dolgozó dr. Tátrai Miklós végezte el november 17-én, ezt követően lábrögzítőt kellett hordanom hat hétig, ami azt szabályozta, hogy 30 foknál jobban ne hajlítsam be a lábam. Alapvetően
– Azóta vannak-e még fájdalmaid, illetve jó ütemben halad-e a rehabilitációd?
– A mindennapi életben nem fáj a térdem, de guggolásnál, azért érzem, és a futás, ugrás sem megengedett még. A konditermi edzéseken elsősorban felsőtestre erősítek a csapattal együtt, de Kracz Igor gyógytornásszal külön láberősítő gyakorlatokat is tudok végezni. A tervek szerint 5-6 hónapig tart a felépülés, így várhatóan május elején tudok majd visszatérni a pályára. Természetesen csak akkor, ha minden rendben lesz, mert kockázatot nem szeretnénk vállalni.
– Hogy bírod a kényszerszünetet, voltak-e holtpontok a rehabilitáció során?
– Nehéz volt rászánnom magam a műtétre, és az sem volt könnyű, amikor megtudtam, hogy nem egyszerű porcműtét vár rám, hanem komolyabb a baj és nem két hónapot kell kihagynom, hanem jóval többet. Mérlegelnem kellett, hiszen hosszú távon nem lehetett tovább húzni a dolgot, muszáj volt bevállalnom. A legrosszabb a bizonytalanság volt, amíg nem tudtuk, pontosan mi bajom van, így, hogy túl vagyok rajta, már csak előre nézek és tudom, hogy miért dolgozom a gyógytornásszal. Az sem hátrány, hogy a Budapesti Gazdasági Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment szakán tanulok, és ebben az időszakban több időm volt a vizsgákra készülni.
Kracz Igor gyógytornász így beszélt a rehabilitáció eddigi menetéről.
– A varratszedés után kezdtük el a munkát, először a combizmok aktivációján volt a hangsúly, majd a hatodik hétnél a rögzítő elhagyása után a mozgástartomány növelés volt fókuszban, hogy visszanyerjük a teljes mozgástartományt. Ezt követően saját testsúlyos erősítő gyakorlatokra tértünk át, ahol fontos volt a térdízület propriocepciónak a helyreállítása, illetve a járásképben – a lábrögzítő miatt - kialakult asszimetriákon próbáltunk módosítani. Főként a megfelelő lépéshossz berögzülésén és a saroktámasz elmaradásán dolgoztunk. A visszamérések eredményei azt mutatják, hogy jó úton haladunk, ez pozitív. Január közepétől plusz súlyos terheléssel erősítünk, és ahogy ő is említette, a konditermi és labdás edzések bizonyos szakaszaiban külön dolgozunk.