A jelenleg az NB I/B-s női kézilabda-bajnokság harmadik helyén álló Érd együttesében folytatja pályafutását a következő szezontól Pálmai Liza. A játékos 2020 augusztusában került a NEKA-ra, s az idén februártól már kettős játékengedéllyel a Pest vármegyei együttesben is szerepelt.

– Miért döntöttél úgy, hogy elfogadod az Érd ajánlatát?

– Mindenképpen olyan csapathoz akartam szerződni, ahol komoly célokért küzdhetek, jó szakmai munka zajlik megfelelő edzésszámmal és játéklehetőséggel – felelte Pálmai Liza. – Érden kiváló a közösség, valamint a rutinos és a fiatal játékosok nagyon jól kiegészítik egymást, úgy érzem, a pályán és azon kívül is sokat tanulhatok tőlük. Emellett Simics Judit személye is nagyon sokat nyomott a latba, hiszen utánpótláskorú játékosként az elsődleges célom a fejlődés és erre az ő személye maximális garancia.

– Nem ismeretlen számodra a csapat, hiszen már pályára léptél Érd-mezben is.

– Február óta kettős játékengedéllyel vagyok az érdi csapat tagja, de nem tudok minden edzésen részt venni, a lányok és a stáb azonban az első perctől kezdve nagyon segítőkész és befogadó volt, ezért nem volt gondom a beilleszkedéssel. Jó a hangulat a csapaton belül, és bár jövőre lesznek változások a keretben, szerintem mindenki hatalmas elánnal vág majd bele a közös munkába és mindent meg fog tenni azért, hogy újra élvonalbeli egylete legyen az Érdnek. Sokat jelent számomra ez a szerződés, de legfőképp – a klub és a szakmai stáb részéről – bizalmat, mellyel szeretnék élni, minden erőmmel azon leszek, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak és segítsek elérni a közös célokat. Nagyon motivált vagyok, pláne, mert ebben a szezonban kipróbálhattam magam a legmagasabb osztályban, s természetesen az is a célom hogy idővel stabil NB I-es játékos váljon belőlem.

– Mit adott neked a NEKA?

– Nagyon sok jó dolog történt velem az itt töltött idő alatt, együtt dolgozhattam olyan kiváló edzőkkel, mint Kiss Szilárd, Hajdu János, Bohus Beáta, Siti Beáta és Zsadányi Sándor. Az ő irányításukkal serdülő és ifjúsági bajnoki címeket ünnepelhettünk. Sok barátot is köszönhetek az akadémiának, akikkel rengeteg közös élményt éltünk át és biztosan a későbbiekben is tartani fogjuk a kapcsolatot. NEKA-játékosként ölthettem magamra először a válogatott mezt és hallgathattam meg a Himnuszt, nyerhettem meg az ifjúsági olimpiai aranyérmet. Tizenhat évesen NB I-es csapat tagja lehettem, ami szintén óriási élmény volt. Erőt, magabiztosságot, hitet kaptam és rengeteg tapasztalatot szereztem. Leginkább azt tanultam meg, soha nem szabad feladni az álmainkat, a legmélyebb helyzetből is van kiút, ha csak a feladatainkra koncentrálunk és nem veszünk el az önsajnálatban. Azt gondolom, ez nemcsak a sportban, de az élet minden területén a hasznomra fog válni. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki segített az utamon ezalatt a négy esztendő alatt.