Felépült, és várhatóan a jövő héten már a pályára is visszatér spanyol csapatában Palasics Kristóf, a magyar válogatott kapusa. A 21 éves játékos vakbélműtéten esett át a januári Európa-bajnokság alatt, de hatalmas élményként tekint a tornára és az olimpiai selejtezőn már kész újra csatlakozni a kerethez. Kristóf beszélt arról is, mennyit jelentett az, hogy két éven át a HSA NEKA színeiben NB I-es rutint szerezhetett, és hogy érez még potenciált a válogatottban nagyobb sikerek elérésére.

Teljesen jól érzem magam, fájdalmam nincs, hétfőn megvizsgált egy orvos itt Spanyolországban, és miután szépen begyógyult a műtéti seb, elkezdhettem a kondiedzéseket lépésről lépésre. Egyeztetek a magyar válogatott orvosával is, alap kapusmozgásokat már tudok végezni, úgyhogy tényleg jól érzem magam Sajnálom, hogy számomra így ért véget az Európa-bajnokság, de legalább többet nem lesz ezzel problémám a jövőben.

– A március 14-én kezdődő olimpiai selejtezőn akár már számíthat rád a szövetségi kapitány?

– Miután napokon belül teljes értékű edzésmunkát végezhetek, én bízom abban, hogy hamarosan visszatérek a kapuba és ha a tatabányai selejtezőtornán bizalmat kapok, nem lesz akadálya annak, hogy pályára lépjek a válogatottban.

– Visszagondolva a németországi Európa-bajnokságra, mi eredményezte ezt a történelmi sikernek számító 5. helyet?

– A mostani válogatottban az egymásba vetett bizalom, az összhang kiemelkedő volt, a fiatal és a rutinos játékosok jól kiegészítették egymást. Mi fiatalok hálásak vagyunk, hogy lehetőséget kaptunk a kapitánytól a bizonyításra. Sokat jelentett az is, hogy folyamatosan támogattak a játékostársak és a szakmai stáb tagjai is. Sokunknak ez volt az első felnőtt világversenye, örülünk, hogy így sikerült bemutatkoznunk. Azt gondolom, valamennyiünknek hatalmas élmény volt és óriási motivációt jelent a jövőre nézve, hogy olyan szinten tudjunk játszani, mint amit a tornán láttunk. Egyénileg még fejlődnünk kell, de a csapatban is van még potenciál, amit remélem az olimpián meg is mutathatunk.

– A nyári junior világbajnokságon ezüstérmet szerző válogatottból hatan szerepeltetek ezen az Eb-n. Jó alapot jelentett az, hogy Sótonyi László hasonló rendszerben dolgozott veletek, illetve, hogy ott már téthelyzetben is pályán voltatok és kritikus pillanatokban döntést kellett hoznotok?

– Mindenképpen előny volt, hogy ismertük a szisztémát, így könnyebb volt a váltás. A junior vb-n is meg kellett oldanunk kiélezett szituációkat, de azért a felnőtt szint teljesen más kategória. Itt olyan ellenfelekkel találkoztunk, akiket eddig csak a tévében láttunk, de voltak olyan helyzetek, amikor vissza tudtunk nyúlni azokhoz a tapasztalatokhoz, amiket az utánpótlás válogatottakban megszereztünk. Mi hatan - Krakovszki Zsolt és Bence, Imre Bence, Fazekas Gergő, Ilic Zoran - végigjártuk az utánpótlás-válogatottakat, jól ismerjük egymást, és szerintem a fiatalos lendületünk hozzátett a csapat teljesítményéhez.

– Kiváló képzést kaptál Veszprémben, majd a NEKA-hoz kerültél kölcsönben, és két éven át az NB I-ben szerezhettél rutint. Most a spanyol elsőosztályú La Riojában szerepelsz, ezek a lépcsőfokok mennyire voltak szükségesek a felnőtt válogatottság felé vezető úton?

– A lehető legfontosabb, hogy az utánpótláskor után a fiatalok megfelelő játéklehetőséget kapjanak a következő, felnőtt csapatukban. Nagyszerű edzőkkel dolgozhattam Veszprémben Haris Porobic a válogatottnál is sokat segít, és jól döntöttem, hogy ezt követően a NEKA-t választottam, hiszen egy akadémián lehetőség van egyéni képzésre, az NB I-es mérkőzéseken pedig számos játékidőt töltöttem a pályán, amire egy sztárcsapatnál nyilván nem lett volna lehetőségem. A NEKA-n mi voltunk a pályán, ha jól, ha rosszul ment, és azt gondolom, ez a fejlődés alapja.

- A NEKA-n Sótonyi László mellett Perger Zsolt kapusedzővel dolgozhattál együtt, aki hozzád és korábbi kapustársadhoz, Demény Xavérhoz hasonlóan a kemény munkában hisz. Mit tanultál tőle?

– Miután Pero (Perger Zsolt) maga is kapus volt korábban, pontosan tudja, hogy egyes szituációkat hogyan kell kezelni. Rengeteget edzettünk, volt idő a képzésre, megtanultuk, hogy ha nem megy, akkor abból a szituációból hogyan kell önállóan felállni, mert nem küldik be helyetted a rutinos kapust, hanem neked kell megoldani. Jó összhang volt közöttünk, Pero nemcsak edzőként, hanem a magánéletben is segített, próbálta levenni a terhet a vállunkról, de olykor kemény volt velünk. És mindannyian a kemény munkában bíztunk, aminek mindig megvan az eredménye. A legtöbbet az átmenetnél segített, megtanította, hogy máshogy kell gondolkozni felnőtt szinten, máshogy kell a lövésekre készülni, és a saját tapasztalatát nagyon jól át tudta adni nekünk. Ez a jó viszony a mai napig megmaradt, bármikor felhívhatom, és számíthatok rá, a tőle tanult dolgokat pedig jól kamatoztatom azóta is a spanyol csapatomnál.

fotó: MKSZ és NEKA