Bakó Botond
Az előző évekkel ellentétben úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy nem volt meg a folytonosság, az építkezési folyamat. Hiszen eddig mindig volt egy edző, akivel két-három esztendőn át dolgoztak a lányok, s felépítettek egy alapot, melyet az esetleges szintlépéskor, osztályváltáskor továbbfejlesztettek, és ez nagy előnyt jelentett. Ezúttal az alapozó munka elmaradt, ráadásul júniusban derült ki, hogy az NB I-ben indulunk, így az érkezésem pillanatában kellett elkezdeni a felkészülést a legfelsőbb osztályra.
Az is nagy eltérés volt az előző idényekhez képest, hogy korábban volt külön játékoskeret a felnőttbajnokságra és külön az utánpótlás (U19, U17) kiírásokra. Ez sajnos ebben az idényben nem így működött, ezt úgy tudtuk áthidalni, hogy az utánpótláscsapatainknak is adtunk kézilabdázókat, hogy ők is eredményesek lehessenek. Volt olyan akadémista, aki majdnem minden meccsen pályára lépett, de akadt olyan is, akit ؘ– a megbeszéltek szerint – a kiemelt találkozókra engedtünk el.
Figyelembe véve minden körülményt, a kiesés ellenére is jó szezont produkáltunk. Úgy érzem, a fejlődés nemcsak abban mérhető, hogy bent maradtunk-e, avagy sem, hanem például abban, hogy szereztünk tizenhárom pontot, annyit, mint a még élvonalbeli tagságot jelentő tizenkettedik helyen zárt Békéscsaba, és csak egységnyire voltunk a tizenegyedik Vasastól. Ebből is látható, hogy nüánszokon: egy-egy védésen, zicceren, ítéleten múlott a bent maradásunk. Ha az összképet nézzem, abszolút pozitív a mögöttünk hagyott szezon, visszagondolva óriásit lépett előre a társulat. Ehhez az is kellett, hogy a gyerekek eszméletlen energiákat mozgósítottak, rengeteg munkát tettek a közös munkába, ezért emelem a kalapom előttük, s mindenkinek köszönet jár, aki ennek a részese volt. Valljuk be őszintén, sokan kinevették volna azt, aki a szezon előtt azt mondja, hogy két fordulóval a vége előtt még a saját kezünkben van a sorsunk. Pedig így lett.
Bató Lili
Úgy érzem, összességében elégedettek lehetünk a mögöttünk hagyott NB I-es szezonnal, hiszen az idény kezdete előtt szinte senki sem hitt abban, hogy az utolsó előtti fordulóig esélyünk lesz a bent maradás kiharcolására – mondta Bató Lili, a NEKA női NB I-es együttesének kapitánya. – Eleve az NB I/B-re készültünk, június elején aztán kiderült, mégis a legfelsőbb osztályban indulhatunk. Vállaltuk a nagy kihívást és az egész kiírás során szívvel-lélekkel játszottunk, mindent megtettünk azért, hogy az összes mérkőzés után emelt fővel hagyjuk el a játékteret, s ez össze is jött. Több bravúrt is véghez vittünk, hiszen oda-vissza vertük a Kozármislenyt, itthon legyőztük a DKKA-t, a Vasast, a Kisvárdát, egy pontot elhoztunk Székesfehérvárról, s a legvégére hagytuk a nagy csattanót, hiszen a zárófordulóban az ötödik helyezett Vác otthonában is diadalt arattunk. Mindezek tükrében ki merem jelenteni, kihoztuk a maximumot a szezonból.